A mozgásszervi betegségek kezelése komplexen.

A keresőképtelenséget okozó betegségek között a mozgásszervi betegségek hazánkban a harmadik  helyet foglalják el, a rokkanttá minősítettek mintegy 10–12 százaléka szenved mozgásszervi betegségben.

A mozgásszervi betegségek a mozgásszervek fájdalmával, alakváltozásával és mozgáskorlátozottságával járhatnak együtt. Gyakran más szervek, szervrendszerek betegségei is mozgásszervi tüneteket okozhatnak.

Hazánkban legalább 1–1,5 millióan szenvednek degeneratív, „kopásos-meszesedéses” csont- és ízületi betegségben, legalább 800 ezren csontritkulásban és körülbelül 100 ezren gyulladásos mozgásszervi betegségekben.

A mozgásszervi eredetű panaszok nem gyógyszeres csillapításában fontos szerepe van a komplex fizioterápiás kezeléseknek, a mágnesterápiának, a pulzáló szignálterápiának (PST), az ultrahang- és lézerterápiának, a gyógymasszázsnak, a gyógytornának, a különböző hagyományos és alternatív mozgás- és masszázsterápiáknak (például a thai- és shiatsumasszázs, a nyirokmasszázs), gyógy- és termálfürdős kezelésnek, relaxációs módszereknek.

Az elektroterápiát már az ókorban is alkalmazták. Rájöttek, hogy az elektromos halak bizonyos betegségeket gyógyítanak.

A villamosság felfedezése után az 1800-as években ismerték fel, hogy az elektromos áram energiáját miként lehet gyógykezelésre alkalmazni. A TENS (transcutaneuos elektrical nerve stimulation) módszert, ami bőrön át történő idegi ingerlést jelent, a hatvanas években két angol orvostudós – Melzack és Wall – dolgozta ki.

Megfigyelték, hogy ha a gerincvelő hátsó szarvában lévő vastag idegrostokat elektromos árammal ingerlik, „telítettségi” állapotba kerülnek, nem tudják fogadni a perifériákról érkező fájdalomingereket, ezáltal megszűnik a fájdalomérzet.

A módszer alkalmazására ma már rendelkezésre állnak komputervezérlésű, miniatűr TENS készülékek, amelyekkel mozgásszervi megbetegedéseket, gerinc- és izomfájdalmakat, izomgörcsöket lehet kezelni, de alkalmasak sportsérülések gyógyulásának gyorsítására, érszűkület kezelésére, daganatos betegek fájdalmainak csillapítására, agyvérzés utáni bénulások hatékony kezelésére is.

Az alternatív kezelések közül kiemelt az akupunktúra, a homeopátia, a neurálterápia, a reflexológia és a hagyományos kínai orvoslás jelentősége is, melyek a fájdalmat holisztikus szemlélet alapján értelmezik és kezelik.

A kineziológia „one brain” módszerének segítségével megszüntethetőek azok a negatív érzelmek, amelyek a fájdalmak és betegségek mögött a tudatalattiban megbújnak.

Egyes nyugat-európai országokban a biofizikai orvoslás is egyre nagyobb teret nyer a fájdalomcsillapításban, hazánkban jelenleg a jogi szabályozás megteremtése folyik ezen területen.

Kiemelendő a fájdalomcsillapítás szempontjából a bio-feedback- és a biorezonanciaterápia módszerének alkalmazása is.

A komplementer medicina módszerei közül kiemelkedik a Kneipp-terápia, mely alapítójáról, Kneipp tiszteletesről (1821–1897) kapta a nevét. Ennek alapját öt pillér képezi:

• Hidroterápia: különböző hőfokú víz alkalmazásával váltakozó hőmérsékleti ingereknek teszi ki a testet, és ezzel vegetatív reakciót vált ki.
• Egészséges táplálkozás: hangsúlyozza a zöldségfélék, gyümölcsök és tejtermékek szerepét.
• Fitoterápia: szelíd gyógynövényekkel, amelyek ugyan lassabban hatnak, de jóval kevesebb mellékhatást fejtenek ki.
• Mozgásterápia: amely ésszerű és rendszeres testmozgáson alapul. Ennek célja nem a teljesítmény, hanem az egészséges edzettség.
• Rendterápia: azt tanítja, hogyan élhet az ember összhangban önmagával, miként találhatja meg a saját testi-lelki ritmusát.
  Kneipp szerint a fájdalomcsillapításnál is figyelembe kell venni mind az öt alappillért, bár koncentrálhatunk a fitoterápiára és a hidroterápiára (beleértve a különböző fürdőket és pakolásokat), a mozgásterápia, a táplálkozás és a rendterápia általános érvényű szabályait sem hanyagolhatjuk el.

A fitoterápiában kiemelkedő hatású gyógynövények:

• Gyermekláncfű: a fájdalomcsillapítás direkt és indirekt formájánál egyaránt igen értékes a gyermekláncfű. Az egész növény felhasználható annak gyökerével együtt. Keserűanyagai mellett említésre méltó réz- és cinktartalma, mivel ezek a gyulladásban fontos szerepet játszó vas antagonistái. Nem ajánlott súlyos gyomorpanaszok, epeelzáródás és epegyulladás esetén.
• Csalán: a népi gyógyászatban és a modern fitoterápiában egyaránt a reuma kezelésére használják.
• Ördögkarom: a reumatikus betegségformák több területén is hatékony, így ízületi kopásnál vagy reumás gyulladásnál. Gyulladáscsökkentő és fájdalomcsillapító hatású. Franciaországban és Németországban végzett kísérletek azt igazolták, hogy ez a kezelés négy hét után nem csupán egyenértékűnek bizonyult a fenilbutazonos kezeléssel, de felül is múlta azt a fájdalomcsökkenés, mozgékonyság és reggeli merevség kategóriákban.
• Fűz- és nyárfa: a fájdalomcsillapítással legrégebben összefüggésbe hozott szaliciltartalmú gyógynövények. A szalicilvegyületek is a fűzfáról kapták nevüket. A fűzfakéreg lázcsillapító, fájdalomcsökkentő és antireumatikus hatást fejt ki, ennek megfelelően láz, fejfájás és reuma esetén használják. Alkalmazása azért jelentős, mert az antireumatikumokkal történő kezelés mellékhatásaitól (például gyomorpanaszok) mentes. Ugyanakkor szalicil-túlérzékenység esetén asztmát okozhat. A szalicol szalicilsavvá alakulása lassú folyamat, ezért csak körülbelül két óra elteltével fejti ki hatását, amely azonban nyolc órán át fennáll. Ennek megfelelően a fűzfakérget nem akut fájdalmaknál, hanem hosszabb terápiáknál alkalmazzák. A szalicilsav-származékok jelenléte a nyárfakéreg és -levél alkalmazásánál is meghatározó szerepű.
• Szénavirág: a Kneipp-terápia ismer néhány külsőleges kezelési módot is a fájdalom csillapítására. A legfontosabb ezek közül a szénavirág. A latin Flos graminis gyűjtőnév foglalja össze az ide tartozó növényeket, ám hatóanyagaik és összetételük tekintetében teljesen különbözőek. Ezért nem találjuk őket egyetlen gyógyászati szakkönyvben sem, nem lehet őket kategorizálni és kutatni. A Kneipp-kúrában kiváló hatásuk miatt mégis megkerülhetetlenné váltak. A széna tárolásakor keletkezett hulladékok tartoznak ide, főleg virágok, magvak és más föld feletti növényi részek, amelyek sok cumarint és illóolajat tartalmaznak. Javítják a véráramlást, fájdalomcsillapítók, segítik az ellazulást fürdő, gőz vagy pakolás formájában. A legismertebb a szénazsák, amelyet 40–42 fokra felmelegítve helyeznek a test különböző részeire, és 30–50 percig hagyják rajta. A fokozott, hosszú ideig megmaradó véráramlás egyértelműen a meleg számlájára írható. Mellékhatásként ritkán allergiás tünetek lépnek fel.
• Árnika: külsőleg a virágzatát használják fel fájdalomcsillapító, gyulladáscsökkentő, csíraölő és véráramlást javító hatása miatt. Teáját és tinktúráját sérülések és nehezen gyógyuló sebek kezelésére is alkalmazzák. Az árnika a legerősebb allergiakeltő növények egyike. Gyomor- és bélműködési zavarokat, szédülést, remegést, szapora szívműködést és más tüneteket is okozhat, ezért alkalmazását belsőleg nem javasolják.
• Borsmenta: idegfájdalmak esetén a mentaolajat helyileg alkalmazzák. A borsmentát belsőleg főként görcsoldó és étvágyjavító szerként használják. Mentoltartalma miatt külsőleg is fájdalomcsillapító és hűtő hatást fejt ki. Fej-, izom- és idegfájdalmak esetén különösen hasznosnak bizonyult. A hidegérző idegrostokat aktiválja, amelyek a fájdalominger továbbítását csökkentik, emellett pedig kimutatható vérkeringést javító hatása. Csecsemőknek, kisgyermekeknek és érzékeny személyeknek nem javasolt.
• Orbáncfű: reumatikus panaszok esetén külsőleg jó fájdalomcsillapító, emellett a bőr is nagyon jól tűri az olajat.
• Kurkuma: gyulladásgátló, köszvény és reuma esetén is előnyös a fogyasztása.
• Réti legyezőfű: fájdalomcsillapító, gyulladásgátló hatása miatt reumatikus panaszok, ízületi gyulladás kezelésére is alkalmas.

Az utóbbi időben egy újabb növényre figyeltek fel a reumatikus fájdalmak leküzdésére irányuló kutatásokban: az indiai tömjénre.

A gyantája különösen jelentős: gyulladáscsökkentő hatású, nincsenek mellékhatásai.