Ironman, Vasember, Extrememan bárhogy is hívják MEGCSINÁLTAM!
|
|
Élménybeszámoló az életem talán leghosszabb napjáról Nagyatádon...
kemping, zivatar, vízhólyag, holtpont, feladni vagy továbbmenni?
Küzdés, gondolatok, ahogy én megéltem.
Hol vannak a határok?
Miért érdemes?
Lesz folytatás?
Avagy mennyit ér egy Ironman célszalag....
Igazából csak egy elhatározás kellett hozzá, és, hogy a célt mindig tisztán lássam...
Rengeteg edzőmunka úszás, futás, kerékpár és szabadidő van benne, de az jött magától. 2 évet készültem erre a versenyre. De megérte...
Az élménybeszámoló vegyes gondolatokkal átszőtt.
Megkértem a feleségem, hogy gépelje be de én (feleség) átszőttem a saját érzelmi szálaimmal.
Hogy melyik gondolat az enyém és melyik a Lacáé nincs jelentősége, én igaz nem fizikailag de lelkileg vele éreztem... így született az írás.
A verseny előtt 3 nappal családiasan levonultunk Nagyatádra tele kérdéssekkel és kíváncsisággal.
Nagyon jól éreztük magunkat mintha nyaralni lettünk volna.
Úgy döntöttünk sátort verünk, utoljára még fiatal korunkban sátoroztunk.
Az emlékek már halványodtak, de itt újra éledt minden. 3-an egy kis matracon.
Mintha vízágyon aludtunk volna. Fekve öltözés. Sötétbe keresgélés, kemping asztal, hűtőtáska, műanyag pohárban kutyult kávé, sok sok szocreál időket idéző közös zuhanyzó.. rengeteg sátor.
Az emberek kinn ülve kemping székekben beszélgettek, családias, baráti légkőr..
Visszahozta a tábortüzek hangulatát.. és a reptéri időket... na szóval szíven ütött. Jó döntés volt!
Az egész hely nyüzsgött az ironman jelöltektől.. volt bennük valami több.
Talán a magabiztosságukból és a tartásukból adódóan.. vágni lehetett a hallhatatlanság hangulatát.
Na de érthető is, hiszen nagy dolgoknak néztünk elébe.. egy véget nem érő napnak..!
Azt mondják az ironman egy 12 km-es futóverseny amire egy 3,8 km úszás, 180 km kerékpár és egy 30 km futás a bemelegítés.... szóval így már kicsit emészthetőbb.. persze.....!
Délután még elmentünk egy gyors helyzetfelmérésre. Lefutottam a futókört és a kerékpáros körön is tekertem.
Előadások, a frissítésekről, vitaminpótlásról, persze nekem már megvan a favoritom tudjátok a Calivita.
Ez most a reklám helye lenne de termékek már 10 éve az életünk részei így egyértelmű volt a választás.
Kaptam bevezetés előtt teszttermékeket is, nagy dózisú folyékony Q10-et, kíváncsi vagyok a hatékonyságára ilyen hosszú távon. Bár az edzéseken már jól teljesített.
Délután átvettük a rajtcsomagot majd, tésztapartival indult a csütörtök este.
Panna azonnal talált barátokat, így gyorsan minket is összehozott a szülőkkel.
Kis idő múlva egy kis csapatban találtuk magunkat gyerekestül, anyukástól, nagymamástól ironmenestül.
Így ismerkedtünk meg egy fiatal vékony anyukával. .. Veleczki Vikivel
- Kérdezem. A párod indul csapatban vagy egyéniben... ? Válasz..
- ÉN egyéniben..
- Döbbenet, tényleg megcsinálod az ironment???
- Igen már 4. alkalommal....
 |
Mi van???? Teljes ámulatba estem és ezt követően elárasztottam a kérdéseimmel.. annyira természetesen, annyira alázatosan, stabilan tudta mit akar.. nem sietünk, szépen leúszom, a bringám sem túl jó, de nem lesz gond, a futás meg már csak levezetés..
hűűha a fejemben újra rendeződtek a korlátok. Közel került a lehetetlen.
Ilyenkor belegondolok mennyire fontos a közeg amiben vagyunk.
Az emberek aki körülvesznek.
Hiszen annak az 5 embernek az átlaga vagyunk akikkel a legtöbb időnket töltjük.
Mindenki nézzen körbe és picit gondolkodjon el ezen.
Szóval szöget ütött a fejemben a gondolat, az elérhetetlen elérhetővé vállt.
Lehet egyszer én is talán... na de ennyire még nincs közel.
Este tészta partizunk.... majd egyszer csak azt halljuk, hogy egy kis angyali hang áll a színpadon, mikrofonnal a kezében, mezítláb és énekel, tisztán őszintén a szeretetről a barátságról és az összetartozásról.
Kellett pár másodperc mire a döbbenettől felismertem ő Panna a kislányunk.
Bevallom a meghatódottság és a büszkeség könnyei lecsordultak az arcomon..
Több száz ember, döbbent néma csend, vágni lehetett a levegőt, csak a szeretet dala visszhangzott mindenfelé. A döbbenet hangját felváltotta a vastaps...
igazából nem tudtam mi történik, senki nem tudta, de érezte valami életre szóló, kinyitott valamit a szívekben, hogy ott valahol a legmélyén örökre nyomot hagyhasson......
|
|
Ezzel a hatással tértünk nyugovóra.
Másnap Extrememanó gyermek verseny és Csak fuss és mosolyogj nő futóverseny volt porondon.
Itt képviseltük a családot. És volt még babakocsis futóverseny is.
Ismét jöttek a hatások egy egész lelátónyi gyermek, jó volt rájuk nézni.
Belegondoltam milyen szerencsések egészségtudatos és céltudatos családban nőnek fel ahol már a határok picit ki vannak tolva.
Biztos vagyok benne sok jövőbeli ironman van közöttük.
Ez a nap a jövő generációé, de holnap kezdődik...kezdődik....
Az egész verseny számomra hajnali 3.00-kor kezdődött egy hatalmas égdörgéssel.
Villám, mennydörgés, zivatar. Na ebből mi lesz?
Gyorsan felébredtem ki a sátorból, kávé pár falat, vitaminok föl a bringára irány a találkozási pont.
Feltettük a bringát a kocsira, magamat a buszra.
És már robogtunk is a szakadó esőben Gyékényesre.
Megérkezés egy gyors bedepózás, bejelentkezés és már a vízben is voltunk... vagyis először egy pap bement és megáldotta a vizet.... Majd eldördült egy hangos ágyúszó és több száz ember a vízbe vetette magát.
Az eleje olyan volt mint egy túlélőharc, mindenki úszott, csapott, rúgott, igyekezett.
Az úszás első szakasza egy kicsit inkább a fennmaradásról mint az úszásról szólt.
Esett, de a vízben, ez akkor már annyira mindegy volt.
Az úszástól tartottam a legjobban, de hamar letudtam a 3,8 km-rt.
Főleg a második körben akkor már ritkult mezőny és tudtam a saját tempómat hozni.
Az úszást 1.50-es idővel teljesítettem.
Öltözés és föl a bringára ez a fő számom innen már gyerekjáték lesz gondoltam, de ami ez után következett abba még nem gondoltam bele.
Az eleje egész jól ment, de a holtpontok nem kíméltek.
Az egyik 80 km-nél. Nagyon nem éreztem magam jól.
Nem tudtam ülni sehogy, furcsán zsibbadt a lábam a karom, kiesett az idő vagy megállt magam sem tudom, haladtam de nem fogyott az út előttem.
És még várt rám kb 100 km-er.
Végeláthatatlan egyenes út mintha a végtelenbe vezetne.... az út szélén kerékpárok, defekt defekt hátán.... én haladtam, de az idő továbbra is állt...
Mi is a holtpont? És, hogyan küzdhető le? Ezeken agyaltam.
Szerintem az agyamban felállított korlát, a saját hitrendszerem amiről azt gondolom itt van a teljesítőképességem határa.
De ez csak illúzió, nincs ott semmi... Valamiféle vészcsengő a korlátaim határán.
Ha tovább mész és nem veszel róla tudomást, tudod mi történik? Elmúlik...
 |
|
És tényleg a holtpontok arra valók, hogy túltegyük rajta magunkat.
A holtpontot ugyan legyőztem de kimerülten, fáradtan érkeztem a futódepóba. 180 km-ert tekertem 5 óra 57 perc alatt. Egész jó 30 fölötti átlag.
Gyors öltözés kb 6 perc. Ültem a padon és elgondolkodtam 7.30 óta úton vagyok, most 15.30 van és még vár rám egy maraton 42.2 km, ami legalább 5 óra. De menni kell nincs mese, több van már mögöttem mint előttem.
Egy szurkolói táblán ezt olvasom. Fizettél érte mosolyogj....!
Futócipő fel és irány a futópálya, hogy mosolyogtam-e? Nem vagyok benne biztos.... Visz a lábam és ez most több mint elég.
A pálya 5 km-es körökből áll ebből kell 8-at teljesíteni és még egy kicsi. Így a hozzátartozók is részesei tudnak lenni a próbatételnek.
Ott vannak, buzdítanak, szurkolnak, frissítenek, vannak pillanatok amikor ez nagyon sokat tud segíteni.
Az első kör egész jól ment a második már feledhető volt. Frissítenem kellett rendesen, ekkora megterhelésnél nem tudni mikor és mennyit egyen, igyon az ember... persze mondanak sokfélét, de ezt mindenkinek saját magának kell kitapasztalni.
Ekkor láttam meg Adriennt és csak ennyit tudtam mondani most azonnal hozz egy sört.... Erőre kaptam.
|
|
De tudjátok mekkora úr egy vízhólyag?
Hát még kettő.
Mindkét talpamon kialakult 2 elég nagy területen, így az utolsó két körben be kellett iktatnom hosszabb sétákat.
Előbb utóbb a célszalagot úgyis kihúzzák....
Többen rosszul vannak az út mellett, támasztják a fákat.
Elfogytak, feladták.
Minden mentő tele, csöpögnek az infúziók, és csak reménykedni tudok, hogy nem én leszek a következő.
Végig bírom, vagy lesz egy pont amikor, fel kell adnom?
Lehet, hogy az elmém bírja, de a test? Hol a teljesítőképesség határa?
Nagyon a végéhez közeledünk, letompult zombiként vonszoljuk magunkat.
Itt már nincs képmutatás a csupasz küzdés, verejték, felfed minden álarcot.
A kőkemény valóság tükröződik az arcokon.
De már nincs sok hátra. A kislányommal szerettem volna befutni, de sehol, sebaj akkor magam...
Azt az érzést soha nem fogom elfelejteni mikor átléptem a célvonalat és kimondták Ludányi László IRONMAN! Hihetetlen érzés volt.
Még most kezdek a gondolattal barátkozni, hogy MEGCSINÁLTAM!!!!!!!
 |
|
A családom nagyon nagy örömmel fogadott.
A célban át is adtam nekik a köszönet rózsáját.
Köszönöm mindenkinek aki a helyszínen és aki itthonról szurkolt.
A sátorban fekszem, jönnek az üzenetek.
Reszketek, ráz a hideg, nem érzem a lábaim a szervezetem OFF-on van... Lajosék azt javasolják zuhanyozzak le, jobb lesz. Hallgatok a tapasztalatra hiszem Lajszner Lajos már 6 szoros ironman.
Kibotorkálok a zuhanyzóba. Újabb tábla...... A lábaid talán egyszer majd megbocsájtanak.... hát igen, vége van.. teljesítettem, nem tudom mit érzek, fázom.. az biztos, de legalább büszkén remegek.... megfogadom soha többet!!!!
Pár nappal később.......
Levontam a tanulságokat, legközelebb zokni csere, frissítésekre jobban odafigyelni, itt ott lehet még időt behozni, stb, stb, stb...
mi csoda LEGKÖZELEBB??
Hát már ott motoszkál, a fenébe is nem élhetek lehetetlennek tűnő kihívások nélkül!!
Már beírtam a következő Ironman időpontját a naptáramba. Hogy ez jelent-e bármit is még csak sejtéseim vannak....
Nagyatád úgy érzem még találkozunk!
Gratulálok mindenkinek, aki megcsinálta ezt a próbatételt.
Vikinek aki kategóriájában 3. helyen végzett!!!!!
Az ironmanné válásomban az Egri Triatlon Klub-nak hatalmas szerepe volt, hiszen a támogatásuk óriási segítség volt számomra.
A Vitaminpartner Webáruház termékei amelyek végig támogatták a szervezetemet a felkészülési időszakban a verseny alatt és a regenerálódás során is. Az új Q10 szuper használni fogom.
A családom és barátaim türelmét, bíztatását, támogatását nem lehet eléggé hangsúlyozni.
 |
És végül de nem utolsósorban köszönöm saját magamnak bárki is lakjon bennem, a döntést, a kitartást és azt, hogy a legnehezebb pillanatokban sem adta fel...
Talán sikerült egy kicsit jobban megismerni saját magam........ mindig is éreztem képes vagyok rá, de most már ez a valóság és diplomám is van róla..... HÁLÁSAN KÖSZÖNÖM!!!!
Ludányi László IRONMAM